Források a kognitív tudomány és a pszichológia témaköréből, illetve az ezekből építkező oktatáselméleti interdiszciplínák területéről
Források a kognitív tudomány és a pszichológia témaköréből, illetve az ezekből építkező oktatáselméleti interdiszciplínák területéről
| John R. Searle(1990): Is the brain a digital computer? In: Philosophy in a New Century. Selected Essays. Cambridge University Press, Cambridge, 2008. | ||
 |
John Searle nevezetesé vált tanulmányának (Minds, brains, and programs. Behavioral and Brain Sciences 3 (3): 417-457. Magyarul: Az elme, az agy és a programok világa, in: Kognitív tudomány, Szerk.: Pléh Csaba, Budapest, Osiris Kiadó, 1996. 136—151.o.) megírását követően – folyamatosan továbbgondolta és továbbfejlesztette a gépi funkcionalizmus kritikájára irányuló argumentációját. Ebben a tanulmányban kifejtette, hogy nem csupán arról van szó, hogy egy (bármilyen) program szintaxisa nem elegendő jelentés létrehozásához. A komputációs állapotok és az információfeldolgozás – akárcsak a digitális számítógép – nem mások, mint tudatos megfigyelőknek a fizikai világ működésére irányuló szubjektív interpretációi. Maga a szintaxis is megfigyelőt és értelmezőt feltételező mentális konstrukció, így nem képezi a fizikai világ részét. | |
| A tanulmány szövege és további források |  |
|
| Pléh Csaba (2013): A megismeréstudomány alapjai: Az embertől a gépig és vissza. Typotext , Budapest. | ||
 |
Pléh Csaba könyve egy 1998-ban írt tankönyvének (Bevezetés a megismeréstudományba) az átdolgozása. Egyik akkori recenzense a következő javaslatot tette: „e tudomány igen dinamikus változása miatt érdemes volna körülbelül ötévente az újabb eredmények és irányzatok figyelembevételével átdolgozni és újra kiadni”. Pléh 2013-ban megjelent 15 év után próbálja összefoglalni azokat a változásokat, amelyek ennek a dinamikus, gyorsan változó interdiszciplináris tudománynak a területén történtek. A szerző megtartja a korábbi munka szerkezetét és az eredeti szövegbe mintegy beilleszti illetve hozzáfűzi az újabb fejleményeket. A nagy információsűrűségű munkát elsősorban kézikönyvként ajánlatos forgatni. | |
| Recenzió |  |
|
| Jerome Bruner (2004): Az oktatás kultúrája. Gondolat Kiadó, Budapest. | ||
 |
Jerome Bruner Az oktatás kultúrája című kötetének tanulmányai az oktatás szerepének és lehetőségeinek a kulturális pszichológia nézőpontjából történő értelmezési kereteibe vezetik be az olvasót. A szerző alapgondolata az, hogy az elmét a kultúra egésze formálja, és az oktatáselmélet a kultúra és az elme kölcsönhatásrendszerében értelmezhető és értelmezendő. Ez a megközelítés túlmutat a tradicionális, azaz az iskola és oktatásközpontú neveléstudományi paradigmán, és vizsgálódás tárgyává teszi a történetileg kialakult oktatási gyakorlat mögötti feltételezéseket, elképzeléseket, attitűdöket, hiteket is. Bruner szerint az oktatás nem egy semleges kulturális közegben történő „programozási” folyamat, hanem beleágyazódik egy mentalitás-formáló kulturális közegbe. | |
| Recenziók és részletek a könyv szövegéből | |
|
| Garry Cziko (1995): Without Miracles. Universal Selection Theory and the Second Darwinian Revolution. MIT Press, Cambridge, Mass. | ||
 |
Gary Cziko 1995-ben megjelent könyvének előszavában kifejti, hogy a mai biológia általánosan elfogadott alapfeltevése szerint az élő szervezetek a fizikai világ materiális törvényeinek vannak alávetve. Mégis, az élőlényeknek az a jellemző tulajdonsága, hogy képesek tudást szerezni környezetükről, nehezen magyarázható a vak, közömbös fizikai erőkkel és a kémiai kölcsönhatások tudattalan, egyetemes elveivel. Honnan ered az élővilág tökéletesnek tűnő illeszkedése környezetéhez? Hogyan képesek a fejlett idegrendszerrel rendelkező állatok egyedi életük során tudásrendszerüket felépíteni és azt folyamatosan bővíteni? Melyek az emberi tudás forrásai és mi módon alakul ki? Vannak-e átfogó, általános elvek az adaptív tudásakkumuláció különböző területein? Ezekre a kérdésekre próbál meg sokoldalú, lényeg- és összefüggés kereső megközelítéssel válaszolni a nagy ívű munka 16 fejezetében. | |
| Recenziók és a könyv teljes szövege | |
|
| Howard Gardner: Multiple Intelligences. New Horizons. Basic Books, New York, 1993. | ||
 |
Howard Gardner, a Harvard Egyetem pedagógia- és pszichológiaprofesszora évtizedek óta vizsgálja az emberi elme működésmódját, fejlődéslélektani és neuropszichológiai szempontból. Az a könyve, amely világszerte ismertté tette, először 1983-ban jelent meg. A könyvben – amelynek jelen kötet egy újabb, átdolgozott és kiegészített kiadása – az emberi intelligencia szerveződésének és működésmódjának egy plurális modelljét írta le. Gardner arra a következtetésre jutott, hogy az emberi intelligencia nem egységes „mentális szubsztancia”, hanem összetett entitás: legalább nyolc különböző intelligencia létezik. A többszörös intelligencia elmélete jelentős hatást gyakorolt a pedagógiai praxisra, ezen túlmenően megváltoztatta elképzeléseinket az emberi elme mindennapi működésmódjáról és a tehetség értelmezéséről. | |
| Könyvismertetés | |
|
| Stevan Harnad (1989): Minds, Machines and Searle. Journal of Theoretical and Experimental Artificial Intelligence 1: 5-25. | ||
 |
Hernád István ebben a tanulmányában 10 év távlatából reflektált John Searle nevezetesé vált „kínai-szoba” gondolatkísérletére. (Searle: Minds, brains, and programs. Behavioral and Brain Sciences 3 (3): 417-457. Magyarul: Az elme, az agy és a programok világa, in: Kognitív tudomány, Szerk.: Pléh Csaba, Budapest, Osiris Kiadó, 1996. 136—151.o.) Searle érvelése az elme komputációs, szimbólummanipulációt feltételező modellje ellen alapjában rázta meg a mesterséges intelligencia kutatások elméleti bázisát. Hernád logikai elemzésében szisztematikusan megvizsgálja Searle érvrendszerét, rámutatva azokra a pontokra, amelyek empirikus, elméleti vagy intuitív aspektusból vita tárgyát képezik Searle és a komputerfunkcionalizmus hívei között. | |
| A tanulmány szövege |  |
|