Alternatív- progresszív- és antipedagógiai gondolkodásformák, iskola- és oktatáskritikák
Alternatív- progresszív- és antipedagógiai gondolkodásformák, iskola- és oktatáskritikák
| Illich, I. (1971): Deschooling Society. Harper & Row, New York. | ||
 |
Ivan Illich az iskolakritikai gondolkodás klasszikusa, aki ebben az 1970-ben megjelent, már címében is provokáló könyvében (Deschooling society) az iskolának, mint társadalmi intézménynek a megszüntetését javasolja. Az elektronikus tanulási környezetek jövőjéről gondolkodva számunkra a szerzőnek a virtuális tanulási környezetek hatásrendszerét előrevetítő érvelése az érdekes, annak a hatásrendszernek a felvázolása, amit Illich az iskola alternatívájaként javasol. Ennek lényege a tanuló ember és környezete közötti új viszony megteremtése, a tanulás térben és időben felszabadított és kitágított lehetőségeinek hálózatának létrehozása, a szabad, autonóm tanulás feltételrendszerének és dominanciájának biztosítása. | |
| Ismertetések a könyvről és a könyv teljes szövege |  |
|
| Papert, S. (1980): Mindstorms. Children, Computers and Powerful Ideas. Basic Books, New York. (Magyarul: Észrengés. A gyermeki gondolkodás titkos útjai. – Budapest Számalk, 1988.) | ||
 |
A nyolcvanas évek elejétől egyre több szakértő gondolta úgy, hogy az oktatás történetében elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor radikális változás lehetséges, és ez közvetlenül összefügg a személyi számítógépek színrelépésével és elterjedésével Véleményük szerint a mikroszámítógép, mint új technikai médium igen alkalmas az ember veleszületett tanulási potenciáljának hasznosítására, az ember természetes tanulási hajlandóságában rejlő lehetőségek kibontakoztatására, a tanulási folyamat eredményességének növelésére. Ezeknek a gondolatoknak egyik fontos, és reprezentatívnak tekinthető forrása az amerikai nevelésteoretikus Seymour Papert könyve. | |
| Könyvismertetés |  |
|
| Papert, S. (1993): The Children’s Machine: Rethinking School in the Age of the Computer. Basic Books, New York. | ||
 |
Az 1990-es évek elejére világszerte széles körben tudatosodott: az információs és kommunikációs technika hatására a társadalom és a gazdaság átalakulóban van. Papert a könyv bevezetőjében egyértelműen exponálja ezt a társadalomnak szóló kihívást, és utal a megoldásra is: az információs forradalom átalakítja, a korábbinál sokkal komplexebbé teszi a világot, és az ehhez való sikeres alkalmazkodás csak a korábbinál gyorsabb, és hatékonyabb tanulással lehetséges. Az új információtechnika azonban, amely átformálja a világot, egyúttal azt az eszközrendszert is rendelkezésünkre bocsátja, amely a tanulási környezetek minőségének javításában egyedülálló, amely eddig soha nem látott lehetőségeket biztosít számunkra. | |
| Könyvismertetés | |
|
| Papert, S.: The Connected Family. Bridging the Digital Generation Gap. Atlanta: Longstreet Publishing, 1996 | ||
 |
A 1990-es évek közepétől a számítógépes tanulás eszköztárában és lehetőségeiben az internet elterjedése jelenti az új minőséget. Papert 1996-ban megjelent újabb könyve reprezentatív összefoglalását adja az új helyzetből adódó lehetőségeknek és feladatoknak. A könyvben az interneten kívül is számos olyan téma jelenik meg, amelyek az iskola, az oktatás, a tanulás informatizálásáról gondolkodókat ma is foglalkoztatják. Az internet a tanulás új lehetőségrendszerét jelenti (hipervilág), amely eltér a korábbi könyveiben kifejtett, a mikrovilágokban történő tanulástól. A szerző gondolatai a kétféle tanulás és tudás közötti egyensúlyt kialakításához adnak hasznos inspirációt. | |
| Könyvismertetés | |
|
| Perkinson, H. J. (1984): Learning from our mistakes: A reinterpretation of twentieth-century educational theory. Greenwood Press, Westport, CT | ||
 |
Henry J. Perkinson 1984-ben megjelent, a 20. századi tanuláselméletekkel foglalkozó könyve a darwini fejlődésfelfogás és a popperi episztemológia bázisán a megszokottól radikálisan eltérő módon értelmezi a tanuló, a tanár és a tanulási környezet szerepét és helyét a tanítási-tanulási folyamatban. Szerinte a jelenlegi tanulási környezetek azért működnek rossz hatásfokkal, mert az oktatás és tanulás mibenlétéről kialakított elképzeléseink mit sem változtak az elmúlt évszázadok során: az oktatásról túlnyomórészt ma is az a kép él, hogy egy transzmissziós folyamat, amelynek során a tanár átadja, a tanulók fejébe helyezi a tudást. Az oktatásnak ez a transzmissziós felfogása elhibázott és káros – szögezi le Perkinson. A könyvben azt mutatja be, hogy a darwini/popperi szelekciós tanuláselmélet hogyan nyilvánul meg implicit módon a 20. század jeles pedagógiai gondolkodóinak nevelésfilozófiai nézeteiben és gyakorlati munkásságában. | |
| A könyv tartalmának részletes ismertetése | |
|
| Richardson W. és Mancabelli, R. (2011): Personal Learning Networks: Using the Power of Connections to Transform Education. Solution Tree Press, Bloomington. | ||
 |
Az utóbbi években azonban a Web 2.0 eszköz-és alkalmazásvilágának rohamos térnyerésével és dominanciájával általános gyakorlattá kezd válni az autonóm, személyes hálózatépítés. A tanulás szervezésének normatív kritériumok szerint módosított kommunikáció középpontú értelmezése alkalmas lehet az ilyen hálózatok tanulási célú transzformációjának elősegítésére. A személyes tanulási hálózat (Personal Learning Network) egyéni érdeklődés és személyes tanulási preferenciák alapján folyamatosan bővülő, változó, dinamikus kapcsolatrendszer, amely képessé teszi a tanulót a web határtalan és egyre bővülő tanulási potenciáljának hasznosítására. Ahhoz, hogy diákjainkat felkészítsük egy olyan jövőre, amelyben a hálózatba kapcsolt virtuális tanulási terek dominálnak, személyesen kell megtapasztalnunk, hogyan működik ez az új világ és meg kell értenünk, hogy a hálózati kapcsolatok, tartalmak, kommunikációs lehetőségek felhasználásával hogyan alakíthatunk ki új típusú tanuló közösségeket. |
|
| Részletek a könyv szövegéből | |
|